A Pápai Egyházmegye támogatásával 2026. január 17-én különleges alkalomra gyűlhettek össze a hittanoktatók Pápán, a Pápai Református Teológiai Akadémia épületében: sor került a hittanoktatói munkaközösség első találkozójára. Bár a télies útviszonyok és a váratlan megbetegedések megnehezítették a részvételt, mégis 13 elkötelezett hitoktató érkezett meg erre az örömteli eseményre. Kapuvárról, Pápáról, Mezőörsről, Győrújbarátról és Győrből is képviseltették magukat az egyházközségek.

Már az érkezés pillanatában érezhető volt a vendégszeretet: illatos kávé, gőzölgő tea és finom falatok fogadtak bennünket, megágyazva a tartalmas együttlétnek. A közös alkalmat nt. Pálfi Zsuzsanna nyitotta meg áhítattal a 2Kor 2,14–15 igeszakasz alapján. Az „illat” képe végigkísérte gondolatait, amelyek mélyen megszólították a hallgatóságot. Arra emlékeztetett bennünket, hogy nem mindegy, milyen „illatot” árasztunk a ránk bízott gyermekek felé. Az illatszergyártásból vett hasonlattal magyarázta a lelkészasszony az igeszakaszt. Ez alapján az első illat, amit egy parfüm esetében megérzünk, az úgynevezett „fej illat”. Ez a hitoktató esetében a tudásunk – a Szentírás ismerete, hitvallásunk, énekeink, pedagógiai és pszichológiai felkészültségünk. De ez csak a kezdet. Ahogyan egy parfümnél idővel előtérbe kerül a „szívillat”, úgy válik egyre hangsúlyosabbá személyiségünk, hangulatunk, módszereink hatása is. A legmélyebb szint azonban az „alapillat”: Jézussal való kapcsolatunk. Vajon milyen illatot hordozunk magunkban és adunk tovább?
Az áhítat után Dr. Balla Ibolya rektor asszony mutatta be a PRTA katechetikai képzéseit, valamint betekintést adott a 2026 őszén induló új képzésekbe is, amelyek fontos és hiánypótló lehetőségeket kínálnak a dunántúli református hitoktatók számára.

Ezt követően Lenkeyné Teleki Mária az Oktatási Szolgálat lelkésze tájékoztatta a jelenlévőket, aki a hittanoktatók lelki, pasztorális támogatásával van megbízva. A lelkésznő hittel, hálaadással vallja, hogy e megbízás mögött Isten elhívása áll. Megosztotta az elmúlt évek tapasztalatait a megyei hittanoktatói munkaközösségek megalakulásáról, működéséről és áldásairól. Ezek a munkaközösségek a Katechetikai Támogató Szolgálatok keretén belül működnek, melyeknek összefogását, koordinálását végzi a lelkésznő. Nagyon hálás, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület után a Dunántúli Egyházkerület megyéiben is életre keltek ezek a támogató közösségek. Nagy hálával gondol az elmúlt évek találkozásaira a Somogyi, Veszprémi, Mezőföldi, Tatai Egyházmegyékben. Sok elkötelezett, hűséges hittanoktatóval lehetett találkozása a közösségekben. Előadása rávilágított arra is, hogy az Oktatási Szolgálat nemcsak adminisztrációs feladatokat lát el a hittanoktatók munkáltatójaként, hanem nagy hangsúlyt helyez a hittanoktatók, lelki háttértámogatására is. Legyen szó lelki, imádságos elvonulásokról, lelki napokról, szupervízióról, egyéni lelkigondozásról. Végezetül ismertette a 2026-os évre tervezett lelki- és szakmai napok tartalmát, időpontjait, helyszíneit.
A találkozó záró részében kötetlen beszélgetésre került sor. Megoszthattuk egymással örömeinket, kihívásainkat, családi és szolgálati tapasztalatainkat. Arcok társultak a nevekhez, régi ismeretségek elevenedtek fel, és új kapcsolódások születtek. Kiderült, hogy mennyire sokszínű és sokrétű az, ahogyan megéljük a mindennapokat. Ugyanaz a szolgálat sok pillanatképben: városban vagy falvakban végezzük a hitoktatást, egy-két iskolában, vagy több iskola között ingázik valaki. Mennyi hittanórát tart, vagy milyen korosztályban végzi a szolgálatot. A közös imádságban pedig már nem különálló egyének voltunk: valódi közösségként csendesedtünk el Isten előtt. Ahogy az egyik résztvevő megfogalmazta: „Megérkeztünk.”
Akik tehették, az alkalom végén a Pápai Egyházmegye vendéglátásában egy közös ebéden is részt vettek, ahol finom étkek mellett tovább folytatódhatott a jó hangulatú, építő beszélgetés.
Hálás szívvel mondunk köszönetet a szervezésért a Pápai Egyházmegye Elnökségének és a Pápai Református Teológiai Akadémiának a szívélyes vendéglátásért, az előadóknak az értékes gondolatokért, a hasznos információkért és Zátrok Ágnes munkaközösség-vezetőnek, valamint nem utolsósorban mindenkinek, aki jelenlétével gazdagította ezt az alkalmat. Mindenekelőtt pedig hálát adunk az Úrnak életünkért, szolgálatunkért és ezért a formálódó, reménységgel teli közösségért.
Szakácsné Bereczky Emőke, hitoktató
Győr-Szabadhegyi Református Egyházközség